Egy amerikai felmérés alapján megállapították, hogy az állami gondozott csecsemők nagy része már nagyon kicsi korban meghal. A felmérést elvégezték Európában is, de ott is ugyanerre a megállapításra jutottak. Csupán a németországi Düsseldorfban akadtak egy olyan csecsemőotthonra, amelyben meglepően kevés volt a csecsemőelhalálozás a többihez képest. Kivizsgálták és figyelték az otthont hosszú időn át, de nem találtak semmi különbséget: ugyanazokkal a tápszerekkel etették a csecsemőket, ugyanazokat a gyógyszereket és vitaminokat használták, amelyeket a többi otthonban is. Végül ráakadtak a düsseldorfi csecsemőotthon egy idős hölgyére, Anna nénire, aki elmondta, hogy sosem volt családja, és miután nyugdíjba vonult, kérte az otthon igazgatóságát, hogy lakhasson ott, a kisbabák között. Elmesélte, hogy minden nap végigjárja a termeket, ölbe vesz minden egyes csecsemőt, szeretgeti több percen keresztül őket, mindegyikkel külön törődik.

  Mesélte: Páter; megfogalmazta: Krisztike*szerk.

  Az emberek tehát megállapították, hogy az állami gondozott csecsemők azért haláloznak el olyan nagy számban, mert nem figyelnek kellően rájuk, nem kapnak elég szeretetet. Ez és a Düsseldorf-i csecsemőotthon Anna nénijének viselkedése bizonyítja, mekkora éltető ereje van a szeretetnek.