Egy katolikus falu alkalomról alkalomra minden évben a kereszt felmagasztalásának ünnepén énekelve kiment a falu széli kereszthez, virágot helyeztek Jézus mellé, imádkoztak, és ez alól senki sem volt kivétel. Egész nap esdekelve kérték az Urat, küldje el újra Jézust közéjük, mert egyre több a veszekedés, a békétlenség. Kérték, hadd jöhessen le Jézus arról az ósdi keresztről, és maradjon velük, falusiakkal. Megígérték Istennek, hogy mindenben fognak Jézusnak engedelmeskedni, mindent az Ő akarata szerint fognak cselekedni.
  Addig-addig imádkoztak, hogy - a történet szerint - Jézus leszállt a keresztről, és a falusi emberek közé lépett. Mindenki boldog volt, körbevezették Őt a faluban, megmutatták otthonukat, és kérték, tanítson nekik minél többet Istenről.
  Ahogy teltek-múltak a napok, Jézus kezdett az emberek idegeire menni. Ha elment egy kocsma előtt, beszólt a múlatozóknak:
  - Isten nevét hiába ne vegyétek!
  Ha elsétált egy bár előtt, megjegyezte a bentieknek:
  - Ne tisztátalankodjatok!
  Ha valakik szerencsejátékoztak, figyelmeztette őket:
  - Ne csaljatok! Hamis bálványt ne imádjatok!
  Így aztán a falu lakói úgy érezték, hogy Jézus tönkreteszi a jókedvet a faluban, és többé bár nem akarták, hogy nevelje és tanítsa őket. Ezért aztán elmentek a falu szélén álló kereszthez, és így imádkoztak:
  - Nézd, Urunk, amióta elküldted hozzánk Jézust, azóta boldogtalanok vagyunk, megszomorítja a falu életét. Az Ő társaságában semmit sem szabad. Kérünk, Urunk, vedd újra magadhoz, jobban szeretjük mi, ha onnan fentről irányítódnak a mi dolgaink.

  Mesélte: Páter; megfogalmazta: Krisztike*szerk.

  Mi is így vagyunk életünkben sok mindennel, mint ahogyan a falusiak voltak Jézussal. Példával szemléltetve, hányszor bosszankodtunk gyermekkorunk során, amikor szüleink megtiltották, hogy elmenjünk valahova, ahová szerettünk volna, nem hagyták, hogy makacsul a saját fejünk után menjünk - milyen mérgesek voltunk valamennyien akkor. Végül mind beláthatjuk, hogy a javunkat szolgálták, és megköszönhetjük, milyen jó, hogy akkor ott voltak nekünk ők, a szüleink, akik a gondunkat viselték.
  Jézus közellétére vágytak a falulakók mindaddig, amíg bele nem kóstoltak az Ő elveinek vizébe. De Jézus távoztával a falusiak is be fogják látni, hogy Ő csak felkészítette az isteni életre őket, mégha csak egy röpke kis ideje is volt neki erre.
  Bármi történjék is, annak mindig akad jó oldala! ;)