Teréz anya életében történt, hogy egyszer egy indiai területen a haldoklók kórházát alapította meg, éppen egy káli vallású templom mellé. Sokan voltak ott hindu indiaiak, akik nem nézték jó szemmel, hogy pont a templomuk mellé telepedtek le az apácák. Lázadni kezdtek, és odáig jutottak, hogy kezükben féltéglákkal fenyegették Teréz anyát, hogy költöztesse el az ők területükről a haldoklók házát.
  A nagy ricsajra megérkezett az ottani rendőrfőnök is. Higgadtan állt a hinduk elé, és ezt mondta:
  - Nyugodjanak meg, én szavamat adom, hogy az apácák elmennek innen.
  Elcsendesedtek az emberek, a rendőrfőnök pedig bement a haldoklók házába, hogy beszéljen Teréz anyával. Meglepődve látta, hogy odabent a nővérek kötözik a haldokló emberek sebeit abban a bűzben, gondozzák őket. Akkor kiment újra a rendőr a hindukhoz:
  - Én szavamat adtam az imént, hogy elmennek innen ezek az apácák, és szavamat be is tartom, ha a ti asszonyaitok átveszik azt a feladatot, amit ők odabent végeznek. Mert a ti templomotokban ott van Káli istennő fekete szobra, de én azt mondom, hogy Teréz anya istennőtök élő mása.

  Mesélte: Páter; megfogalmazta: Krisztike*szerk.

  Teréz anya tanuságtétele az ő hivatása mellett: kitartott a végsőkig a haldoklók, a betegek gondozásában.