Egy nagy ameriakai vállalat vezérigazgatója felkért egy híres professzort, hogy tartson előadást menedzsereinek és egyéb alkalmazottainak. A professzor témának az idő helyes beosztását választotta. Amikor ezt a menedszerek megtudták, felkérték a professzort, fogja rövidre az előadást, mert ők nem tartják fontosnak ezt a témát.
  A professzor úgy is tett, amikor megjelent a színpadon, ezeket mondta:
  - Tisztelt hallgatóság, ma egy rövid kísérletet fogunk végezni. - Azzal elővett a színpadon lévő katedra alól egy üres edényt, majd egy másikat, amelyben nagy kövek voltak. Az üresbe addig pakolta át a köveket, míg azok már nem fértek az edényben. Akkor a menedzserek felé fordult, és megkérdezte:
  - Nos, Önök mit gondolnak, tele van-e ez az edény?
  A menedzserek halk morajjal egymásra néztek, sehogyan sem értették, mi ennek az értelme. De azért kórusban azt válaszolták, hogy "Igen, persze." A professzor pedig visszakérdezett:
  - Valóban azt gondolják, hogy tele van?
  És elővett a katedra alól egy harmadik edényt, amelyben apró kavicsok voltak. Azokat beleöntötte a kísérleti edénybe, és a kicsi kavicsok befértek a nagyok közé. Akkor pedig újra a menedzserekhez fordult:
  - Na most mit gondolnak, tele van-e az edény?
  - Igen, most már tele van - válaszolták azok.
  Akkor a professzor egy negyedik tálat vett elő a katedra alól, melyben finom homok volt. Azt is beletöltötte a nagy és kis kövek közé, a homok pedig elfért az üres lyukakban.
  - Most mit mondanak, tele van-e már az edény?
  - Igen, ezúttal tényleg tele van.
  A professzor elővett egy ötödik edényt, melyben víz volt. Azt is beleöntötte az edényébe, és a vizet beitta a homok, egy csepp sem folyt ki az edényből.
  - Uraim, most van tele az edény. Mit gondolnak, mi ebből a tanulság?
  A menedszerek össze voltak zavarodva, bolondnak tartották a professzort. Mégis a legbátrabbik közülük - figyelembe véve, hogy mi az előadás témája - felszólalt:
  - Ebből a kísérletből az a tanulság, hogy a határidőnaplónkban a sok tennivaló között mindig akad még hely egyéb programokra.
  - Nem - válaszolta mély lelki nyugalommal a professzor. - Gondoljanak csak bele, ha először a vizet és a homokot öntöttem volna az edénybe, a nagy kövek már nem fértek volna bele anélkül, hogy ki ne folyt volna a víz egy része. A tanulság az tehát, hogy figyelnünk kell életünk eseményeire, dolgaira - sorrendet kell felállítanunk, mi a legfontosabb számunkra, és azt helyezzük életünkben legelőre. Különben elvétjük a kísérletet, és nem sikerül mindent egy edénybe begyömöszölni.

  Mesélte: Páter; megfogalmazta: Krisztike*szerk.

  Elgondolkodhatunk, a mi életünkben mik azok a nagy kövek, amelyeket az első helyre kell helyeznünk. Isten, hit, szeretet, elfogadás? Figyelnünk kell, hogy a helyes sorrendben becsüljük életünk eseményeit.