Egy király borbély egy alkalommal palota mögötti sétányon ballagott, amikor egy fa alatt elhaladva titokzatos hangot hallott.
  - Szeretnéd, ha lenne hét korsó aranyad? - suttogta a hang. A borbély körülnézett, de nem látott senkit. A hang azonban újra megszólalt:
  - Szeretnéd, ha lenne hét korsó aranyad?
  - Persze, hogyne! - válaszolta a borbély gondolván, kinek nem kéne hét korsó arany? Legnagyobb meglepetésére a hang válaszolt:
  - Akkor menj haza, házadban találod azokat!
  Az addig boldogan és békésen bandukoló borbély most megszaporázta lépteit. Lelki szemei előtt ott lebegett a hét korsó arany, a vagyon, a gazdagság. Elképzelte, hogy ezután többet soha nem kell dolgozzon. Csodák csodájára tényleg ott volt a szoba közepén hét korsó, melyből hat színültig tele volt arannyal, a hetedik azonban félig üres volt. Sehogyan sem volt tökéletes ez a borbélynak, eltökélte, hogy neki még azért is lesz hét korsó aranya, és míg ez be nem teljesül, ő nem nyugszik.
  Elsőként összeszedte a ház összes arany ékszerét, serlegét, tányérját, és mind beolvasztatta; a belőlük kapott aranyat pedig beleöntötte a hetedik korsóba. De az még mindig nem lett tele.
  Akkor túlórázni kezdett a borbély, rengeteg munkát vállalt, csak hogy megtelhessen a hetedik korsó. Kevesebbet költött családjára és önmagára, ott spórolt, ahol csak tudott - fukarrá, kapzsivá és önzővé vált. Mindennek ellenére a hetedik korsó még mindig félig üres volt.
  Felment a borbély a királyhoz, és kérte, emelje meg a bérét.
  - Csaknem a hetedik korsódat akarod megtölteni arannyal? - kérdezte hamiskásan a király.
  - Ki mesélt neked az én hét kosró aranyamról? - csodálkozott el a borbély.
  - Nem kellett senki elmesélje, mi történt veled. Tudod, néhány évvel ezelőtt engem is megszólított a kísértő hang. Ugyanezt kérdezte tőlem is. De amikor én visszakérdeztem, hogy az aranyból adhatunk-e másoknak is, a hang hirtelen elnémult, és többé nem is szólalt meg. Tudd meg, kedves borbély, a te hetedik korsód sosem fog megtelni. Bármennyi aranyat is tegyél bele, a feneketlen korsó elnyeli azt. Nézz magadba, mivé tett téged az a félig üres korsó? - családodat elhanyagoltad, azelőtti boldog életedet porrá zúztad nagyravágyásoddal. Ezért ne késlekedj, vidd vissza a korsókat azalá a fa alá, ahol megszólított téged a hang, mielőbb!

  Mesélte: Páter; megfogalmazta: Krisztike*szerk.

  Anthony de Mello jezsuita története meseszerű, de elgondolkodhatunk rajta, melyek azok a korsók a mi életünkben, amelyek sosem telnek meg, melyek önzővé tesznek minket, és elvonják figyelmünket a boldog életünkről.