Egy bölcs rabbi azt mondta egy alkalommal a tanítványának, hogy a világon mindentől és mindenkitől tanulhatunk valamit. A tanítvány erre hitetlenkedve bólintott. Úgy gondolta, próbára teszi a rabbit:
  - Ha ezt így gondolod - kezdte a tanítvány -, mondd meg, mit lehet tanulni a vasúttól?
  - Azt, hogy az ember sok mindent elszalaszthat, ha a megfelelő pillanatot nem várja ki türelemmel.
  - És mit tanulhatunk a távírótól?
  - Azt, hogy megszámolják és feljegyzik minden szavunkat, és fizetnünk kell értük.
  - Na és a telefontól?
  - Azt, hogy ott hallják ki tudja milyen messze azt, amit mondasz.
  - Szerinted még azoktól az oktondi, kinevetendő bohócoktól is tanulhatunk valamit? - kérdezte a tanítvány.
  - Minden bizonnyal igen - kapta a választ.
  - És szerinted mit tanulhatunk a bohóctól?
  - Azt, hogy nevetve nyitja rá szemed az igazságra. Mert a bohóc művészete az, hogy derűjével gondolkodásra bírja az embereket.

  Mesélte: Páter; megfogalmazta: Krisztike (Szerk.)

  Bizonyára sokan láttuk vagy hallottunk a híres bohócról, Oleg Popovról. Fellépései világszerte népszerűek voltak.
  A színpadot csend és sötétség uralja. A közönség feszülten figyel. Egyszercsak egy fénycsóva tűnik fel a porond közepén, majd nem sokkal ezután Popov bohóc siet a színpadra kezében egy kofferrel. Odasiet ahhoz az egyetlen fénycsóvához, és megpróbál ráülni. Egy kis idő múlva a fény odébbáll. A bohóc rögtön utánarohan, és ismét igyekszik ráülni. A fény azonban odébbillan a színpadon. Akkor Popov megpróbálja a lehetetlent: kinyitja kofferét, és belegyömöszöli a fényt. Sikerül is neki, belezárja bőröndjébe, a poronra pedig ismét sötétség telepszik. A közönség kíváncsian figyel, várja, lesi, mi fog történni. És akkor a bohóc kinyitja a koffert - a fény kiillan, az egész színpad fényben úszik, a közönség pedig boldogan tapsol.

  Hogy mi a mondanivalója ezzel Popovnak? A válasz nagyon egyszerű, hiszen a bohóc tettei értelmét még a legkisebb gyerekekkel is meg kell tudja értetni. - Szükségünk van a fényre, nélküle nem lehetünk boldogok.

  Egy ismeretlen bölcs szerint ha nem tündökölhetünk fénylő égitestként az égbolton, legalább apró lámpások legyünk otthonunkban!