Örömút - 4. állomás

  Húsvét IV. vasárnapja a Jó pásztor vasárnapja. Mielőtt elolvasnánk az elmélkedést, nézzük meg a mai evangéliumot:

   "Abban az  időben  Jézus  ezt  mondta  tanítványainak:  "Juhaim  hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik,  nem vesznek el soha, és senki nem  ragadja ki őket kezemből. Atyám, aki  nekem adta őket,  nagyobb mindenkinél:  Atyám kezéből  nem  ragadhat  ki  senki semmit. Én és az Atya egy vagyunk."

  A Jó pásztor vasárnapja a hivatások vasárnapja, különösen a papi hivatásé. Jézus a Jó pásztor, ismeri minden kis báránykáját. A papi hivatást gyakorlók is Jézus példájára próbálják "terelgetni" híveiket.
  A Jó pásztor vasárnapját fokozza az, hogy az idei év a papság éve. Persze az sem véletlen, hogy pont ebben az évben a Gonosz is még inkább munkálkodik, mely visszatükröződik a médiában.
  Mindannyiunknak él emlékében legalább egy pap, akire úgy gondolunk, mint hitünk gyökerére, vallásos életünk vízesésének elindítójára.
  A papi hivatás nem egyszerű dolog, tele van nehézségekkel, noha van, aki azt mondja: "Papnak lenni bárki tud." Pedig ez nem igaz. Az viszont igen, hogy nem csak azokból válnak papi és szerzetesi hivatások, akik az év 365 napján 400 misén ministrálnak kis koruk óta - vannak olyanok, akiket Isten halász ki erre a szent hivatásra.
 
  Valaki leírja, hogy gyermekkorában egész általános iskolás koráig nagyon csíntalan, rossz gyermek volt. Azt írja, hogy szülőfalujában idős tisztelendő úr volt, akit a fiatalság a "vén pap" - nak nevezett. Az illető elmeséli, hogy gyermekkorában - társaival együtt - ennek a plébánosnak életképe úgy maradt meg benne, mint egy bokáig érő reverendát viselő, vén pap, akinek kezében hosszú, éles vessző van, és ahol csak érte, verte vele a rosszalkodó ifjúságot.
  Ebben az időben ők - ha csak tehették - nagy ívben elkerülték a plébánost. Az illető is azt írja, hogy misére is csak úgy, muszájból vagy édesanyja kedvéért ment.
  Középiskolás kora után minden megváltozott, ugyanis fiatal, kedves papot helyeztek szülőfalujába, aki leállt velük focizni, elment velük a strandra. Az illető - akiből később pap lett - számára hatalmas kinyilatkoztatás volt ez. A fiatal pap olyan hatással volt az ifjúságra, hogy vasárnapról vasárnapra egyre többen jelentek meg a templomban, már-már nem is fértek.
  Azt írja az illető, hogy a gabonást felszámolta az új plébános, és hatalmas hittantermet alakított ki, ahová szívesen jártak a fiatalok. Az illető azon vette magát észre, hogy egyre szívesebben jár templomba, hittanra, barátaival szeret tevékenykedni a plébánián, különböző ifjúsági csoportokba jár, segédkezik a plébánián. Persze akkor is megvoltak a fiatalok részéről a csínytevések.
  Abban az időben 6-an indultak a teológiára, mint kis papok, köztük az a valaki is, aki ezeket leírja. Azt írja, hogy hatukból hárman érték el az oltárt.
  Amikor az illető elment a teológiára, nem hitte, hogy végig csinálja. Azt írja, hogy általános iskolás korában ha valamelyik osztálytársa azt mondta volna neki, hogy "Belőled pap lesz." , szemberöhögte volna. Volt, aki azt mondta neki, hogy " A mostani világban a papok már senkik, ha mégis valaki pap lesz, úgyis a börtönben végzi. " De az illető szülei mellette álltak, nem is mondták, hogy ne tegye, nem is buzdították, de mellé álltak, ami a szülők részéről egy hivatás választásánál a legfontosabb. És sikerült neki; elmeséli hogy az 5 és fél évi szolgálata a fiatal papnak szülőfalujában akkora változást hozott életébe, amekkorát senki sem hitt volna, hogy bekövetkezik.

  A tanúság hivatásokat ébreszt. Ezt mondja szentatyánk, aki a papság évében a Gonosz munkájának következményeképpen a támadás célpontja a média felől, és aki keményen hányja a sarat az egész kereszténység imabeli támogatásával.
  A tanúság hivatásokat ébreszt... A papi hivatást gyakorlóknak feladatuk elsősorban, hogy tanúságtévő keresztény papok legyenek, hogy általuk Isten ízelítőt adjon másoknak a papi, illetve szerzetesi vagy szerzetesnői hivatásokhoz.
  Érdekes epizód az evangéliumban, amikor András apostol azt mondja testvérének: "Láttam az Urat", és buzdítja őt, hogy jöjjön ő is vele, hirdették Jézus feltámadását. Ahhoz, hogy András testvérét buzdíthassa, előbb neki kellett látnia az Urat. Tehát ahhoz, hogy egy pap tanúságtevő legyen, előbb ő maga kell tudja, mit tanúsít. Ha nem is látta az Urat, tisztában kell legyen tanításával, hitével.
  A katolikus pap egyedüli, nincs családja. Ez így helyes, mert az ő feladata, hogy a nap 24 órájában a hívek szolgálatában legyen. Ezért nem kell azt mondani lelki pásztorunknak, ha felhívjuk, hogy "Bocsánat a zavarásért...", mert sosem zavarhatjuk, ő a mi szolgálatunkra áll.

  Hadd meséljek el egy viccet, mely a papi szolgálattal kapcsolatos:
 
  Egy rendőr éjjeli szolgálatban volt. Az volt a megbízása, hogy ellenőrizze a járművel közlekedőket, megfelelően közlekednek-e. Unta magát ott az út szélén, ezért az volt a módszere, hogy akit megállított, addig tartotta magánál, addig húzta az időt, amíg egy újabb közlekedő nem haladt el - akkor "leváltotta" azt.
  Jött a plébános kerékpárral. Megállította a rendőr. Megvizsgálta a kerékpárt, minden tökéletes volt rajta - lámpa, fék, stb. De hogy húzza az időt, kérdezgette a plébánost:
  - Hová-hová ilyen későn, plébános úr?
  - A kórházból jövök, szolgálatban voltam.
  - Valóban? És nem fél ilyen későn egyedül hazakerékpározni?
  - Á, én nem vagyok sosem egyedül - Isten mindig velem van.
  - Tényleg? Akkor 50 lej büntetés, mivel a kerékpár egyszemélyes!

  A pap - ha nincs is családja - körül van véve emberekkel. Fontos a közösség számára, melyre rászorul úgy lelkileg, mint anyagilag.
 
  Egy katolikus plébános mondta el, hogy a teológián azt mondta neki az egyik professzor, hogy minden kispap imádkozzon a jövendőbeli közösségéért. Az illető fejében ez sehogyan sem fért, minek imádkozzon azokért a hívekért, akiket még nem is ismer? De azért ímmel-ámmal megtette, és csak most értette meg, amikor már évek óta az oltárnál szolgál, miért kellett imádkozzon jövendőbeli híveiért. Minden plébánost ifjúsági és felnőtt csoportok, egyháztanács, kórus és közvetlen munkatársak - kántor, sekrestyés - veszik körül, akik mind-mind segítenek neki a hivatalos és személyes dolgokban, mert a pap is ember, nem tud mindent egyedül intézni. Ezért az ima és gondviselés is kölcsönös a pap és a hívek részéről.

  Jó pásztor vasárnapján a papi és szerzetesi hivatások mellett gondolunk bármilyen munkára, mesterségre - legyen az irodai, tanári, szellemi vagy fizikai, bármi -, melyet ha akarunk, hivatásszerűen végezhetünk, bármi legyen is az. A lényeg, hogy szeretnünk kell azt. Itt megemlíteném, hogy a fiatal diák, aki próbál találni magának megfelelő hivatást, sokszor befolyás alá kerül - azt hallja szüleitől, hogy ne a neki tetsző hivatást válassza, hanem: ( leggyakoribb esetek )
  - lépjen valamelyik szülő nyomdokaiba, ha tetszik a munka, ha nem
  - válasszon jobban megfizetett állást
  - válassza azt a munkát, amit a barátnő/barát is választ, stb.

  Ezt nem szabad az illető egyik hozzátartozójától sem! Csupán tanácsot adni szabad, de nem választhat más helyett senki sem hivatást!

  A Jó pásztor vasárnapján imádkozzunk minden hivatásért, különösen a papi és szerzetesi hivatásokért, hogy Istennek tetsző, szent életet élhessenek, nem csak a templomban.

  Forrás: Páter prédikációja; megfogalmazta: KrisztiKe (Szerki)