Húsvétkor járjuk az öröm útját!
Bizonyára mindenkinek ismerős a tény, hogy a Nagyböjtben minden héten járunk közösen egy-egy keresztutat, van, ahol külön, speciális keresztutak vannak - fiatalok, gyermekek, idősek, papok keresztútja. De amikor elérkezik a Húsvét, és miután eltelik a három szent és legfontosabb nap, valahogyan véget ér számunkra az ünneplés. Egyfajta "vallási szünet" lesz egészen Pünkösdig. Olyan érzésünk támad, hogy Jézus sikeresen elérte célját, feltámadt, biztonságban van az Atyánál, minden nyugis, mi is abbahagyhatjuk a nagy készülődést, ünneplést.
Van, akik panaszkodnak, hogy Nagyböjt elejétől 40 napon át rendszeresen, lelkiismeretesen készülnek a Húsvétra, aztán seperc alatt elillan az ünnep, úgy érzik, nem érte meg a 40 napnyi készülés.
Pedig ez nem így van!
Húsvéttal elkezdődik a Húsvéti Szent idő, és tart egy újabb 40+10, vagyis 50 napig, 40 napig Pünkösdig, majd hozzá adódik újabb 10 nap Áldozócsütörtökig. De a Húsvét után következő 50 napra már nem fektetünk nagyobb hangsúlyt, úgy eltelik ez az idő, nem tartjuk fontosnak, szünet van addig.
De miért ne ünnepelnénk tovább a feltámadt Jézus Krisztussal? Miért ne járnánk most az öröm útját a Húsvét utáni 50 napban úgy, ahogyan a kereszt útját jártuk a Nagyböjtben?
Egy baj van: a keleti katolikusoknál lépten-nyomon találkozunk a feltámadt Krisztus képével, szobrával, mintázatával. Ezzel ellentétben nálunk, nyugaton, a római katolikusoknál mindenhol a keresztre feszített Jézussal találkozunk. Persze jó, ha van kereszt a házban, az a jobb, ha több van, az mellett imádkozunk. DE kellene legyen mellette legalább egy kép a feltámadt Jézusról is!
Ezzel kapcsolatosan hadd meséljek egy viccet:
A zsidó fiú nagyon eleven, makacs gyermek volt, nem bírtak vele a szülei. Ahogyan ez lenni szokott, kipróbáltak már néhány iskolát, de mindenhol baj volt vele. És akkor jött a szülőknek a végső választásuk - beadták egy egyházi iskolába, gondolván, hogy ott majd megnevelik a fiúkat a szülők helyett is.
A zsidó fiú bekerült a katolikus iskolába. Alig telt el pár hónap, kapják a szülők az értesítést, hogy gyermekük MINDENBŐL 10-esre áll. Nagyon elcsodálkoztak ezen.
Pár nap után az édesapa vette a bátorságot, és ellátogatott a katolikus iskolához. Megkérdezte fiától:
- Édes fiam, hogy javultál meg ilyen hamar?
- Édesapám, ezek itt nem viccelnek! Bemész a kapun - egy meg van feszítve. Belépsz a folyósóra - egy megint meg van feszítve! Mész az osztályba - a falon megint meg van feszítve egy! Még az igazgató szobájában is egy meg van feszítve!
Persze ez egy vicc, de van jelentősége. MARADJON OTTHONAINKBAN A KERESZT, de azért gondoljunk a Húsvéti Szent időben a feltámadt Jézus Krisztusra is! Járjuk együtt a boldogság útját!
EGY JÓ TIPP A BOLDOGSÁG ÚTJÁNAK JÁRÁSÁRA:
A Húsvéti időben elmélkedjük át vasárnapról vasárnapra az evangéliumot, melyben Jézus megjelenik sorra a kiválasztottainak, hogy megmutassa, feltámadt, nincs veszve semmi!
Így sikerülhet lelkünkbe kovácsolni a tudatot, hogy Húsvét vasárnapjával NEM ér véget az ünneplés, nincs "vallási szabadságra menés", együtt kell örüljünk Jézussal!
Forrás: Pátertől (csakis); megfogalmazta: KrisztiKe (Szerki)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
