Ebben a menüpontban egy blogszerű leírást olvashattok néhány közös élményünkről Bendivel. Ugyan sok nincs ebből, mert nem sokat vittem el sétálni, de azért akad 1-2, amit próbálok felidézni...
HOMORÓDREMETEI ÉLMÉNYKOSÁR: ^^
 Az idén is alkalom esett a homoródremetei hittanos kirándulásra, pontosabban 2011. jún. 4-én, szombaton. Pontosan 92-en (én számoltam xd.)indultunk a 18 km-es útnak (nem sok, de nem ez a lényeg) a Szarkakőn keresztül. Bendit is vittük, megígértem ugyanis a Páternek, hogy mint eddig mindig, ezalkalommal is vigyázok majd rá! Anna és Eszter is ott volt, most találkoztak a Páterrel először. Az ők elmondásuk szerint is nagyon kedves. :) Szóval 3-man vittük Bendit is, meg kellett párszor állnunk, ugyanis a kisebbekből gyorsabban fogyott a szusz. :D Közben a kántor bácsi vezetésével énekelgetés is volt, a jó hangulat jegye megmaradt egész úton. Remetében elfoglalta csapatunk szokásos helyét a templomkertben, Bendit is kikötöttük szépen a hosszú pórázzal, vizet is kapott egy jókora vödörben. Labdáztunk egy keveset, majd bementünk a templomba egy misére, melyet a Páter tartott. Nagy nehezen kinyögtem a választ egy kérdésre a prédikáció közben. Aztán volt még egy kérdés, arra már tudtam a választ, bár már nem emlékszem, mi volt az. Komolyan mondom, nem vagyok szokva az ilyen kérdezz-felelj cucchoz. Mindemellett vidámra sikerült a mise szerintem. :)
Amiután újra kiszabadultunk a kertbe, labdáztunk, egy ideig kidobóztunk is jó sokan, de aztán elfoglalták a kidobó-területünket, így kénytelenek voltunk simán csak passzolgatni. :( Közben néhányszor majnem átestem Bendi pórázán, de ez mellékes. Négy óra felé aztán eleredt a zivatar, és mindannyian be kényszerültünk vonulni a plébániaházba. Ott a gyerekek szó szerint fojtogatták szegény Bendit. Végül aztán lefizettünk egy őrt cukorkával, hogy tartsa távol az egyszerre érkező gyereksereget Benditől, és csak egyenként engedje oda. Közben volt Bendi-szünet, meg ilyesmik is. :D A szobában passzolgattuk egymásnak a labdát. Ott volt egy gyerek, akit elneveztünk Hugyás bácsinak, eléggé dilis volt. :))
Mivel az eső elmosta a szép tájat, nem volt értelme 9 km-t megtenni a trutymóba hazafelé, ezért aztán az a megoldás kínálkozott, hogy 92-en + Bendi bezsúfolódtunk egy 54 személyes buszba, ahol mindenki kapott fagyit is kalácsot. Az volt aztán igazi "elefánt a porcelánboltban" érzés. Ettől függetlenül fantasztikusan telt. Ki nem hagytam volna. :) Már azt latolgatom, mikor lesz a következő. ^-^ Már megköszöntem mindent a Páternek (illetve próbáltam megköszönni, ugyanis a hangom el volt menve vasárnapra, de szerintem megértette végülis a lényeget :) ), ide is leírom, mennyire hálás vagyok Neki mindenért. *-*'
Feladó: Krisztike Dátum: 2011. jún. 6.
HOMORÓDREMETEI KIRÁNDULÁS:
Június 5-én, szombaton kirándulni mentünk gyalog Homoródremetére, ami kb. 15 km-re van Udvarhelytől. A Szarkakő felé mentünk, nem az úton. Nekem reggel hányingerem lett, annyira izgultam, ugyanis meg volt ígérve, hogy szokás szerint vihetem Bendit.
A plébánián gyülekeztünk, én megvártam Ágit, Brigit és Diát, akikkel aztán voltunk a Bendi-szitterek (legalábbis így neveztek minket a kicsik). Elraktam Bendinek a hosszú pórázát, aztán elindultunk. Az elején mi négyen a sor végén csigalassúsággal haladtunk, ugyanis Bendi a létező összes bokrot, póznát és fát megszaglászott és lepisilt. :D
Az egész csoport tele volt kis 1-4-esekkel, igazi városi, nyavalygós gyermekekkel, akik már az első pár száz méter után azt kérdezték, hogy mikor állunk meg pihenni? A tavalyhoz képest azt vettem észre, hogy tele van a társaság neveletlen, elkényeztetett gyerekekkel, akik folyton ott voltak Bendi körül, ott gyámbászták, ahol érték. Mi igazán próbálkoztunk, egy darabig szép szóval, de aztán már nem használt a mézes-mázasság. Be is rekedtem egy kicsit, és még ha szigorúan szóltam rájuk, akkor is volt egy-két gyerek, aki a füle botját sem mozdította. Egy Peti vagy hogy hívták gyermek végig ott somfordált körülöttünk, ráadásul attól kellett féljek, hogy a botjával véletlenül megüti Bendit!
Az első pihanő egy keresztnél volt, és nemsokkal a kereszt után volt egy itató, ahol Bendi végre lefetyelhetett egy kicsit. ^^ Aztán továbbmentünk, egy helyen a tanárnő, aki vigyázott a gyerekekre - nevet nem mondok -, mondta, hogy cseréljük le Bendi pórázát a hosszú sárgára, hogy érezze magát szabadabban. Mi át is cseréltük, de a sárga póráznak kibogzódott a csomója, és a kutya elszabadult, de szerintem ő észre sem vette, mert simán megfogtuk. Végig csak szaglászott. :D Aztán a Páter mondta, hogy ezután azt csináljuk, amit ő mond, mert nem a tanárnő Bendi gazdija. Visszatettük a rövidebbik pórázt, amit én is jobban szerettem, mert a másik annyira hosszú volt, hogy vagy mi vagy Bendó gabalyodott bele. : D
Aztán egy helyen, szintén egy itatónál, ami forrás is volt egyben, megálltunk egy hosszabb pihenőre. Bendit lerohanták, még két vérszomjas kutyával is alig lehetett volna visszatartani őket. Végül sikerült - nagyjából. Aztán továbbmentünk jó sokat, végül átmentünk az erdőn, és amikor kiértünk a tisztásra, egy újabb pihenőt tartottunk. Én nem tudom, hogy tudnak valakik ilyen hamar kifáradni! Lehet, hogy kisebbek, de akkor is! Na de megragadtuk az alkalmat, és amennyire lehetett, fotóztunk is, nagyrészt Bendit, de volt olyan kép is, hogy mi is rajta voltunk. Megpróbáltam felemelni Bendit, csak mert az egyik gyermek azt kérdezte, van-e 10 kiló (hahah). Hát az van vagy 70 is, ha nem több! xd. Nem tudtam felemelni, de a vastag bundája előrement egy kicsit az arci-marcikójába, és olyan édike volt, mint egy kölyök csau-csau. *-*
Végül tovább folytattuk a mini-zarándoklatnak nevezett kényeskedő utat (hihi), és szerencsére többet nem álltunk meg Homoródremetéig. Valami trutymós, sáros helyen mentünk át, szaladtunk ketten Bendivel, én megcsúsztam a sárban, és úgy elterültem, hogy a nadrágom tiszta sár lett! :D Legnagyobb gondom mégis végig az volt, hogy csak el ne engedjem a pórázt. Mikor Brigiék odaértek hozzánk, valamelyik - vagy Ági vagy Brigi - meg is kérdezte, hogy: "Hát miért nem engedted el a pórázt, akkor nem estél volna el?" Na gondoltam, hogy is ne, hogy aztán még a végén elszökjön! Dia kölcsönadta a felesleges blúzát, hogy kössem a derekamra, hogy a sár ne látszódjon.
Jó nagy füvön kellett átmenjünk, amikor már szinte Remetén voltunk. Szedtünk margarétát, és Bendóka nyakörvére tűztük, de sokáig nem maradt ott. Alig kaptuk meg a falut, kicsit rossz irányba mentünk, de végülis elérkeztünk a templomkertjükbe, ahol Bendit is kiköthettük a sárga pórázzal, amit idő közben a Páter megerősített, hogy megint ne jöjjön szét. Mi azért a biztonság kedvéért nem messze Benditől pakoltunk le. A kutyus vizet is kapott, és végre pihenhetett.
A kicsik kidobóztak és egyéb játékokkal voltak elfoglalva, mi addig beszélgettünk. Közben bementünk a templomba, ami az itthonihoz képest olyan aprónak tűnk. Most volt restaurálva teljesen, ezért a maga stílusán szép volt - persze nem modern templom.
Kicsit ott is fotóztuk Bendit, de nem sokat. Aztán visszaindultunk. A visszaút 3/4-én a tanárnő vitte Bendit, mert hogy hát "ő elég felelősségteljes ahhoz, hogy elengedje a kutyát". Nos mi durciztunk is, mert ránk volt bízva Bendi, de a tanárnő meg is kapta a magáét, hogy így fogalmazzak. Az ott történt eléggé jól illene egy moziba is. Hihi.
Szóval az történt, hogy Bendi a tanárnő előtt ügetett, póráz nélkül - persze -, és akkor észrevette a közeledő juhnyájat. Elkezdett afelé szaladni, egyre gyorsabban, a tanárnő pedig próbálta megfogni, de a kutya játéknak tekintette, és amikor már ugrott volna a tanárnő rá, ő odébbugrott. Végül elég közel volt már a nyáj, úgyhogy üldözőbe vett egy juhot. A Páter kétségbe volt esve, hogy a juhászkutyák széttépik Bendit, de a tanárnő nem szaladt utána, csak ott állt. Aztán amikor már a Páter is utánaszaladt, akkor ő is vele tartott. Mindannyiuk - és legfőképpen a Bendi - szerencséjére csak egy részeg pásztor volt, a juhászkutyák pedig nem voltak a nyájnál. De Bendi legalább kettészalasztotta a juhokat. Végül csak úgy tudták elkapni, hogy a kutyuskánk be akarta venni a kanyart, de nekiment egy fának. Mindketten rávetették magukat. Bendi elharapta a nyelvét, vagy mi lett vele. Én annyira féltem,hogy valami baja esik! A kicsik úgy nézték az egész jelenetet, mintha mozgófilm lenne. Azon bosszankodtunk mi, a Bendi-szitterek, hogy továbbra is miért a tanárnő viszi? Hihi. :D Mi is aztán..! Na de aztán a tanárnő megkérdezte fagyizás közben, hogy akarom-e vinni, és azután én voltam a legboldogabb. ^^ Úgy szeretném, ha Bendi engem is nagyon szeretne. Ha úgy vesszük, a lelki öcskösöm, bár a "lelki" családfám igazán furi. xd.
A Páter mondta másnap, délután, hogy az okos kutyuska egész nap evett és aludt. Szegény, tényleg jól ki lehetett fáradva, plusz még a sok kicsi is egész nap körülötte volt. Én majd kell szóljak egy-két szót, hogy azért legyen meg, hogy 3. osztálytól felfele jöhetnek csak a gyerekek, mert ez így nem jó se a kutyának, se a felügyelőknek, azok is már ki voltak, a Páterrel az élen. :D
KÖSZÖNÖM, PÁTER, HOGY ÚJRA ELVIHETTEM BENDICIKÉT! ^-^"
Feladó: Krisztike Dátum: 2010. június 21.
FEJLEMÉYNEK:
Csütörtökön, hittanórán mondta a Páter, hogy június 5-én, szombaton kirándulni megyünk Homoródremetébe gyalog. Nem igazán tudom, hozhatom-e Bendit, de minden esetre Ági bízik bennem. Na jó. Majd intézkedem az ügy érdekében. Persze a Páter jól szórakozott az összképpel, hogy ha netán Bendi elhúz, majd nézik, hogy a levegőben Krisztike repül, előtte pedig Bendi lohol. Jó, hogy nem leszek én a Mikulás és Bendi Rudolf, a piros orrú rénszarvas! Talán azon sem lepődnék meg. :D Na de a lényeg, hogy szerdán vagy pénteken intézkedni fogok. :)
Feladó: Krisztike Dátum: 2010. május 31.
REZ-TETŐ:
Egy elég borús, későnyári szombat volt. Úgy egyeztünk meg azelőtt való nap, hogy ha reggel esni fog, nem megyünk kirándulni a Rez-tetőre, mely a városhoz közel van. De végül is annyira megsajnált minket az időjárás, hogy éppen nem esett. És mivel
szép számban összegyűltünk a kirándulásra - melyet a vallástanárnőnk, Editke, a kántor bácsi és a Páter szerveztek -, végül is megrendeződött a kirándulás.
Soha nem felejtem el azt a pár percet, amikor megkérdeztem indulás előtt a Pátertől, hogy ugye hozza Bendit is. Ő pedig habozott, aztán mondta, hogy inkább nem, mert mindenki csak tépászná, és a tavalyi ilyen kirándulás után is kicsit depis hangulata volt Bendinek. És ezt a részt most idézni is tudom, úgyhogy megteszem:
" - De Krisztike, ugye nem haragszol?
- De! "
Sosem felejtem el, hogy erre a kérdésre, amire mindenki mindig a "nem" választ várja el, én automatikusan ellenkeztem. A Páter meg is lepődött, elnevette magát, de végül is az én kedvemért jöhetett Bendi is. Természetesen az én felelősségemmel, és nem hagyhattam, hogy mindenki gyámbássza.
Így hát elindultunk, Bendivel, Ágival és Brigivel pedig a sor végén haladtunk. A két barátnőmnek engedtem, hogy ők is vigyék. Persze rettentő büszke voltam, hogy rám van bízva.
Sajnos a tetőre nem mentünk ki, mert eléggé beborult, de az aljban tízóraiztunk egyet. Néhányan próbálkoztak Bendihez férkőzni, de sokat nem értek el vele. (Persze kicsit megsimogathatták, úgy, hogy ne vigyék túlzásba - azért én sem vagyok boszi) Aztán mi készítettünk pár képet róla. Jól telt.
Végül amikor visszaindultunk, egy lány, Adrienn, előrement a Páterhez: (ezt is tudom idézni)
" - Papbácsi, vihetem egy kicsit Bendit?
- Krisztikétől kérdezd, ő a főnök."
Ezek olyan jóleső dolgok. Persze egy kicsit megengedtem neki, hogy vihesse Bendit, ha már annyira akarta. Kadicsfalván megálltunk a szokásos fagyizásra. Bendi annyira kifáradt, hogy - mint egy igazi oroszlán - lefeküdt mellém az árnyékba, és behunyta a szemét.
Visszafele a plébániára minden bokrot megszaglászott minimum egyszer. De nagyon örültem, hogy végül is elvittük Bendit. A végén még a Páter köszönte meg, hogy elvitettem vele, mert Bendinek is jó kiruccanás volt, de azért a Páter sem kellett aggódjon, hogy depisen tér-e haza.
KÖSZÖNJÜK, HOGY ELVIHETTÜK, PAPBÁCSI! :) :*
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
